A Perseidák meteorraj megfigyelése
A szó eredete (meteor) régmúltra tekint vissza. A görög Arisztotelész használta először, ő gyűjtőfogalomként értelmezte, melybe az összes légköri jelenséget (felhők, szivárvány, hullócsillagok stb) értette bele. Innen származik a Meteorológia tudományának a neve is, amely a légköri jelenségekkel és folyamatokkal foglalkozó természettudomány.Tiszta időben, Hold és más egyéb fényektől mentes helyről az eget vizsgálva éjjel jó eséllyel akadhat meg szemünk egy-egy fényes kisebb hosszabb; fényesebb vagy kevésbé fényes kis „csíkon" ami csak úgy zuhan alá a semmibe. Ez a jelenség maga a Meteor jelenség. Az a pont ahonnan látszólag kiindulnak a radiáns. Jelen esetben a névadó Perseus csillagkép irányából indulnak ki látszólagosan.
Eredetüket tekintve szoros összefüggést mutatnak az üstökösökkel. Az üstökösök időről időre a Kuiper övből (a Plútó pályáján jóval messzibbről) érkező „piszkos hógolyók" melyek ellipszis, parabola vagy hiperbola alakú pályán vándorolnak a belső Naprendszer felé. Minél közelebb érnek a Naphoz, pályájukon annál gyorsabban haladnak, felszínük annál jobban felmelegszik - felforr és mint óriási gejzír ontják ki magukból saját anyagaikat (port , gázt és kőzetdarabokat). Maguk mögött hagyják a törmeléket, és ezzel kijelölik a térben a pályájukat. Ha a Föld egy ilyen „mezőbe" érkezik, gravitációs vonzása miatt „levonzza" ezeket az apró törmelékeket, amelyek legtöbbje kisebb mint ujjunkon a köröm. Amint beérnek a légkör felső részébe (80-100km magasságban), ütköznek az itteni atomokkal (több Km/s sebességgel), melyek így a súrlódás hatására felizzanak, ionizálódnak - ezért fényes és színes a meteor. Amint anyaguk elfogyott - elpárolgott, a meteorjelenség kialszik.
Megfigyelésükhöz praktikus a földön vízszintesen elhelyezkedni. Szemünk teljes látómezeje ilyenkor aktív, szemben a hétköznapi értelemben vett látószögtől. Szemünk a tér közel 170°-os térszögét képes átfogni, így este vízszintesen elhelyezkedve akár az egész égboltot átláthatjuk. Hajnalban nagyobb eséllyel pályázhatunk a jelenség megfigyelésére. Ennek oka a Föld keringéséből valamint a „meteorfelhő" és a Föld relatív elhelyezkedéséből ered.
Hajnalban a Föld úgymond ráfordul a haladási irányára (apex) és így a keringési sebességünk a forgási sebességünkkel nagyrészt összeadódik, s ezzel a megemelkedett térbeli (relatív) sebességgel vág bele a törmeléksávba. Ezáltal éjfél után nem sokkal nem csak több, hanem esetlegesen fényesebb meteort láthatunk. Van egy adat amit meg szoktak adni minden egyes rajjal kapcsolatosan a maximumra tekintve. Ez pedig a ZHR. Durva közelítéssel élve, megadja idális esetben (ha a radiáns a fejünk felett a Zenitben tartózkodna) 1 óra alatt hány meteort figyelhetnénk meg (jelen esetben közel 80 db). Színük változatos lehet, a vöröstől kezdve egészen az élénk kékig. Nem ritkák az úgynevezett tűzgömbök , amelyek belépve a légkörbe először felfénylenek, majd hirtelen ugrásszerű fényesség növekedést produkálnak, így elérhetik a Mars, a Jupiter a Vénusz, de akár még a Hold fényességét is. Hajnalban így több tűzgömbre van esély.Értelemszerűen beszélhetünk egy - egy meteorraj fejlődéséről is. Ha a szülőüstökös újra „erre téved" maga után hagyva újabb törmelékkel gazdagítja a már megritkult felhőt, így a jelenség kitöréséről van szó.
A Perseidákról általában
A Perseidák meteorraj egy széles intervallumban észlelhető. Július közepétől egészen augusztus végéig. Ennek oka, hogy a szülő üstökös pályájának széles környezetét szórta tele törmelékkel. Szülőüstököse a Swift-Tuttle (1865IV). A raj maximuma augusztus 11, 12 vagy 13-ára esik, függően a naptárszámítástól. Maximum alatt azt értjük, amikor a Föld az adott szülőüstökös pályáját metszi (vagy nagyon közel halad el mellette). Ekkor van a legnagyobb valószínűsége annak, hogy észleljük ezt a rajt. Vannak persze olyan rajok is (mint például a késő ősszel jelentkező Leonidák meteorraj - november 14 -21 maximum csak 20-30 perc!!!) amelyek pár percig, óráig láthatóak csak. Ilyenkor, ha a Föld azon részén tartózkodunk, amelyik nem fordul rá az előbb említett törmeléksávra, elmarad ennek a jelenségnek az észlelhetősége.Szokták mondani, hogy Augusztus a meteorok hónapja, időszaka. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy a törmelékfelhő eléggé kiterjedt, valamint, hogy a Persidákkal párhuzamosan az Északi Delta Aquaridák is észlelhetőek, melyeknek a maximuma és a kiterjedése is időben pont egyezést mutat ~-val. Erre a rajra kisebb aktivitás jellemző, és irányukat tekintve mélyen délről indulnak tova. A Perseidák ZHR-je 80 körül alakul (nagy szórást tekintve) , az Északi Delta Aquaridáké pedig mindössze csak 10. Ebből az következik, hogy augusztusban ha meteort látunk annak közel 90% -a Perseida lehet.
Ábrák forrása a Magyar Csillagászati Egyesület gondozásában megjelent Mizser Attila szerkesztette Amatőrcsillagászok kézikönyvének harmadik, javított és bővített kiadása.
